Csupaszon

A mai kor emberének életében kiemelt szerepe van a pénznek. Lehet, hogy ez önmagában sem túl jó, de engem most sokkal inkább érdekel az, hogy egyre többen igyekeznek – hogy úgy mondjam – alternatív módon hozzá jutni. Nem a bűnözésre gondolok, teljesen törvényes útról van szó.

Azt hiszem, nem mondok túl nagy újdonságot azzal, hogy rengeteget tévézünk. Nagyjából egy évtizede hallottam olyan adatot, hogy az államokban egy átlag ember naponta négy órát tölt készüléke előtt. Talán nem túlzás azt feltételezni, hogy mára mi is valahol itt tarthatunk. Napi négy óra. Ez azt jelenti, hogy a szabadidő szinte teljes egésze. De vajon miért lettünk a doboz rabjai? Ha végső válaszom nincs is rá, pár érdekes gondolat eszembe jutott ezzel kapcsolatosan.

Korábban már írtam itt a Csupaszon oldalain a melegekről. Ám a véleményem folyamatosan fejlődik ebben is, s most úgy döntöttem, megosztom olvasóimmal erről alkotott friss nézeteimet.

Könnyen hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy politikai nézeteink, véleményünk, öltözködésünk, hitünk egyedüli, csak ránk jellemző sajátosságaink. Hogy mindezek eredeti, önálló gondolataink tükrei. Pedig ha jobban belegondolunk, be kell látnunk, mennyi mindent hiszünk magunkénak, amit valójában mások raknak ránk, s mi úgy vesszük át, hogy észre sem vesszük. Ez bizonyos fokig teljesen egészséges pszichikai jelenség. Csakhogy a manipulátorok, akiket én néha „a szálakat mozgató láthatatlan nagy hatalmak”-nak nevezek, tudatosan élnek vissza ezzel. Lássuk, nagy vonalakban kik is ők.

Véleményem szerint Magyarország politikai helyzete minimum a rendszerváltás óta soha nem volt még ennyire cudar, mint ma. Ezért részben jogos az emberek reakcója, miszerint lépten nyomon mindenki panaszkodik, szidja a rendszert, a politikusokat, s egyre gyakrabban sírjuk vissza az átkost. Részben jogos, hiszen minden okunk megvan az elégedetlenségre, de azzal csak kollektíven magunknak teszünk rosszat, hogy egymásban gerjesztjük, egyre csak fokozzuk a rossz hangulatot, miközben eszünkbe sem jut elgondolkodni azon, mekkora lehetőségek is rejlenének bennünk.

Azt hiszem, manapság – viszonylag fiatal korom ellenére – nem én vagyok az egyetlen, aki értetlenül nézi maga körül a világot, s nemigen találja helyét benne. Bizony, nincs könnyű dolga a mai kor emberének, ha csak például a szédítően felgyorsult tempót – vele az egyre értehetetlenebb technikai csodákat, vagy az ellehetetlenülő megélhetést, vagy a komoly aggodalmakra okot adó környezeti ártalmakat, vagy a párválasztás és valódi baráti kapcsolatokra lelés nehézségeit tekintjük. (Csak hogy a legfontosabbakat említsem, amik hirtelen az eszembe jutottak.)

Nemrég olvastam egy lány írását az interneten, amelyben azon morfondírozik, hogy vajon ha az ember lánya megtalálta az igazit, hogyan egyensúlyozzon a kapcsolatban helyesen. Hiszen – szerinte – a híres férfiúi vadászösztönt is ki kell elégíteni, tehát időnként távolságot kell tartani, hogy a párjának továbbra is legyen miért küzdenie.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül az olyan jellegű tapasztalataimmal, amikor benne vagy egy kapcsolatban, és nem igazán tudod eldönteni, hogy jó-e ez neked vagy sem. Vagy éppen egy barátod, szeretteid közül valaki áltatja magát. Annyiszor előfordul, hogy az ember be akarja magának és a környezetének magyarázni, hogy a helyzet, amiben van, számára tökéletes. Nem csak párkapcsolatoknál fordul elő, lehet szó munkahelyről, barátokról, életformáról vagy akár az egyén egész életéről is. Esetleg egy nadrágról…

Sokat gondolkodom a különböző vallásokon, tanokon és iskolákon. Rengeteg egyház, világnézet létezik ma és létezett mindenféle korban és kultúrában. De vajon hol lehet az igazság?

A minap néztem egy vidám kis vígjátékot a tévében. Teljesen lekötött. Volna. Ha nem szakítják folyton félbe. Nem is a reklámokkal van a bajom, illetve azokkal is van, de ebben az esetben azok még hagyján. Hanem a film kellős közepén az arcomba vágják, hogy újabb futball csetepaté tört ki, és képeket mutatnak arról, hogy a rendőrök ütik-vágják a szurkolókat, ahol érik. Ezen a ponton feltettem a kérdést: honnan veszi a tévécsatorna a bátorságot, hogy engem ilyen képekkel zaklasson?!