Csupaszon

Leonardo da Vinci (1452-1519) nem csak a reneszánsz  kor egyik legnagyobb művésze, hanem a legsokoldalúbb lángész is, aki valaha élt. Gyermekként nem sok érdeklődést mutatott a tanulás iránt, nem is járt ki sok iskolát, rajzkészsége azonban hamar megmutatkozott. Tíz évesen Verrocchio tanítványa lett. A reneszánsz kora volt ez: a gondolatok, a fantázia szárnyaló felszabadulása a több évszázadon át tartó szellemi tespedés alól. A keresztény tanok mellett az emberiség végre felfedezhette magának a tudni vágyást, a nevetés felszabadító erejét, a bölcsességet.

Érdeklődése az akkor ismert tudományok minden területére kiterjedt. Az anatómia és a geológia a szenvedélyei közé tartozott, nagy álma pedig az emberi erő segítségével történő repülés volt..

Firenze mellett született, ahol kapcsolatba került mindazokkal a tudósokkal, akiknek új eszméi és gondolkodása fokozatosan átformálta a reneszánsz Itália intellektuális világát. Nagyra törő művészi vállalkozásainak színhelye azonban Milánó volt. Utolsó éveit Franciaországban töltötte.

Nem tudott semmire sem ránézni anélkül, hogy ne akarta volna tanulmányozni, akár növényről, akár a víz mozgásáról volt szó. Érdeklődött az emberi anatómia iránt, elmélyedt a boncolásban. Elkezdett várostervezéssel is foglalkozni. Terveket készített tengeralattjáróra, tankra, helikopterre.

Festőként Leonardo nemcsak a látható külsőt szerette volna ábrázolni, de érzelmeket is – „a gondolatok áramlását”. Oly intenzíven foglalkozott a művészet intellektuális kérdéseivel, hogy alig egy tucat festményt, ellenben rengeteg rajzot tekinthetünk az övének. Ugyanis miután Leonardo megoldotta a kompozíció és jellemábrázolás problémáját a rajzokon, a munka befejezése már nem volt számára érdekes. Leonardo számára a festés legalább annyira az elme, mint a kéz munkájából állt. Úgy gondolta, hogy a festőnek két dolgot kell ábrázolnia: az embert és „elméjének gondolatait”. A külső megjelenítése Leonardonál valósághű. A személyiség feltárása mozdulatokon és arckifejezéseken keresztül már sokkal bonyolultabb. Rajzait nem csak előtanulmányként használta, hanem tudományos kutatásainak is ezek voltak eszközei. Ő volt kora legtermékenyebb műszaki rajzolója.

A művészeti anatómia az emberi test csont- és izomrendszerét ábrázoló anatómia, amely (nem úgy, mint az orvosi), nem foglalkozik a belső szervekkel, a zsigerekkel, ezzel szemben érdekli a különböző szemszögekből való eltérő láttatás.

Az európai képzőművészetben, a reneszánsz idején tudatosodott a művészekben az az igény, hogy a képzőművészet lehetőleg minél hűebben ábrázolja a valóságot. Az emberábrázolásban ez anatómai kutatásokat igényelt, amelyek eleinte titkosak voltak, mivel az egyház tiltotta a bocolást.Leonardo da Vinci ilyen irányú tevékenysége a legismertebb e téren. Tanulmányrajzok sorában örökítette meg kutatásai eredményeit. A művészeti anatómia később a művészeti akadémiákon alapvető tantárggyá vált.

Íme néhány további ámulatos rajza:

A fej arányai

A nyak anatómiája

Agy-tanulmány

Anyaméh-tanulmány

Az arc és a szem arányai

Csontváz-tanulmányok

Egy komédia öt szereplője

Férfi bottal

Fiatal nő profiljának tanulmánya

Groteszk fej

Groteszk profil

Öregúr és víztanulmányok  

Jézus

Kéztanulmány

A bicepsz mozdulatait bemutató kartanulmányok

Koponyák

Ló és lovas tanulmányok

Macskák és más állatok tanulmányai

Tanulmányok a méhben levő magzatról

Másolat Rubens Anghiari csatájáról

Meztelen férfi anatómiája

Nemi aktus

Női húgy- és külső nemi szervek, valamint a létfontosságú szervek

Rabjelmezes komédiás

 
Szent Anna fejképe

Szent Sebestyén

Tanulmány a Sforza emlékműhöz

Tanulmány a térdeplő Lédához

Tanulmány az Anghiari csata egyik alakjához

Tanulmány az utolsó vacsorához

Tanulmány egy nőről

Tanulmány Léda fejéhez

Tüzérségi park

Váll- és nyaktanulmányok

Víztanulmányok - gát és esés

végül pedig a híres Vitruvius-tanulmány:

E tanulmány az i. e. I. században élt építész, Marcus Vitruvius Pollio munkásságára utal vissza. Vitruvius legfontosabb műve a De architectura című építészeti tanulmánykötet, amely egyben a művészettörténet egyik legfontosabb forrása. E művében Vitruvius kifejti, hogy az építész/művész által megalkotott szabályok a racionálisan megismerhető törvényszerűségeket, az emberi test harmóniáját követik. Leonardo  eme tanulmánya az emberi test méretarányait volt hivatva felmérni és elemezni. A neves építész szerint az emberi test méretei a következők: 4 ujj tesz ki 1 tenyeret, és 4 tenyér tesz ki 1 lábat, 6 tenyér tesz ki 1 könyököt; 4 könyök teszi ki egy ember magasságát. Ezen túl 4 könyök tesz ki egy lépést, és 24 tenyér tesz ki egy embert. Az ember kinyújtott karjainak hossza megegyezik a magasságával. A haja tövétől az álla hegyéig terjedő szakasz egytizede a magasságnak; az álla hegyétől a feje tetejéig terjedő szakasz egynyolcada a magasságának; a mellkasa tetejétől a haja tövéig egyhetede az egész embernek. A könyöktől az ujjhegyig az egyötöde az embernek; és a könyöktől a hónalj hajlatáig egynyolcada az embernek. A teljes kézfej az egytizede az embernek. Az áll hegyétől az orrig, illetve a hajtőtől a szemöldökig terjedő távolsága egyforma, s a fülhöz hasonlóan az arc egyharmada.