Csupaszon

A jóságos uralkodónő

1717-ben született III. Károly Habsburg császár lánya, Mária Terézia.  Hagyományos főhercegkisasszonyi nevelést kapott, s habár már elég korán eldőlt, hogy ő a trón várományosa, a kormányzati ügyekbe apja nem vonta be. Ennek ellenére csodálatos tehetséggel és emberséggel vezette később birodalmát.

Mivel az uralkodócsaládban nem volt fiú utód, ezért Károlynak el kellett fogadtatnia a nőági örökösödést. Mégis hiába a Pragmatica Sanctio, Mária Terézia kénytelen volt fegyverrel megvédeni birodalmát. Az osztrák örökösödési háborút a magyar rendek lovagias helytállásával nyerte meg.

Az okos királynő hamar felismerte: meg kell reformálnia a birodalmat, hogy nagyhatalmi rangját megőrizhesse. Eszméi a felvilágosodásból táplálkoztak, vagyis elvetette a születési előjogokat és a zsarnoki hatalmat, szemében minden ember szabad és egyenlő volt. Ezzel kapcsolatos törekvéseit azonban nem tudta a törvények betartásával megvalósítani, mivel beleütközött a nemesség ellenállásába. Ezért rendeletekkel kormányzott: legfontosabbak ezek közül a vámrendelet, amely a birodalmon belüli munkamegosztást állandósította; valamint a jobbágyrendelet, amellyel védelmébe vette a jobbágyokat a túlkapásokkal szemben. Neki jutott elsőként eszébe az oktatásügy szabályozása is, ebből azonban sajnos akkor még nem sok valósult meg. Egészségügyi rendeletei diplomás orvosok alkalmazását írták elő, szegényházakat állíttatott fel, az árvaházak lakói számára pedig kötelezővé tette egy-egy foglalkozás elsajátítását. Ahogy egyik levelében írta: „Nem akarok mást, mint a közjót, melyet nem szabad, hogy magánérdek gátoljon.”

Az uralkodónő szerelmi házasságot köthetett Lotharingiai Ferenc herceggel, a későbbi I. Ferenc német-római császárral, akivel gyerekkoruk óta ismerték egymást, s aki lemondott  miatta Elzászról. Mint tudjuk, a szerelemből kötött frigy akkoriban igen ritkaság volt, s a boldog házasságból tizenhat gyermek született. Közülük hat születéskor vagy fiatalon meghalt, néhányuk betegség miatt kolostorba vonult, a többiek azonban uralkodócsaládokba házasodtak be. Talán a legelhíresültebb Mária Antónia főhercegnő, aki XVI. Lajos francia királyhoz ment feleségül, s mindketten a francia forradalom gijotinjai alatt lelték halálukat. De II. József is Mária Terézia gyermeke volt, aki anyját követte a trónon, s akit később kalapos király elnevezéssel illetett a köznép.

Európa nagymamája

1819-ben látta meg a napvilágot a későbbi brit királynő, Viktória, akit India császárnőjévé is koronáztak. Születésekor ötödik volt a trón várományosainak sorában, a többiek azonban rövid idő alatt gyermektelenül meghaltak. Tizennyolc éves volt, amikor nevelőnőjétől megtudta, hogy ő lesz Anglia uralkodónője, mire állítólag azt felelte: „Nagyon jó leszek.”

A viktoriánus korszakot, azaz uralkodásának idejét a történészek Nagy-Britannia fénykorának tartják, mivel a gyarmatbirodalom ez idő alatt megháromszorozódott, országa a világ vezető ipari országává vált.

Albert herceggel szerelmi házasságot kötött, amely abban a korban sokkal furcsább volt, mint az, hogy első unokatestvérek voltak. Kilenc gyermekük született, közülük ketten haltak meg harmincas éveikben, a többieknek hosszú élet adatott. Albert nagy hatással volt Viktóriára, aki őrülten szerelmes volt bele, így az örök izgő-mozgó, bálozó királynő férje mellett otthonülő lett. 1877-ben India alkirálya olvasta fel Viktória India császárnőjévé történő beiktatásáról szóló indítványát.

1861-ben csapásként érte imádott férje halála, politikailag azonban aktív maradt. Gyermekeit vasszigorral nevelte, kiházasításaik révén pedig Európa szinte valamennyi uralkodócsaládjával rokonságba került – ezért nevezik sokan Európa nagymamájának.

Hazánk legnépszerűbb történelmi alakja

Erzsébet Amália Euénia, akit sokan Sisiként ismernek, 1837-ben született.  Bajor hercegnő, később osztrák császárné, magyar királyné, Ferenc József felesége volt. Eredetileg testvérét, Ilonát szánták az uralkodó nejének, Ferenc József azonban Erzsébetet választotta. Egy évvel megismerkedésük után, 16 éves korában köttetett meg a frigy, ami alatt Erzsébetnek sokat kellett tanulnia, hiszen őt egyáltalán nem szánták trónra. Ekkor még nem beszélt magyarul, s Európa legszigorúbb udvarának etikettjét nem tudta, nem is akarta elfogadni.

Kezdettől fogva rosszul érezte magát Bécsben, amit legfőképp anyósának, Zsófiának köszönhetett, emellett férjét zsúfolt elfoglaltságai mellett alig látta. Hamar megszületett első két kislánya, akiktől igen távol tartották és sohasem lehetett velük felügyelet nélkül. Egyikőjük tragikus halála után idegállapota megromlott – még kisfiának születése sem segített a lelkén, házassága is zátonyra futott. 1859-ben elhagyta férjét, az udvartól távol utazott.

Két évvel később felfrissülve és császárnői öntudatára ébredve visszatért Bécsbe, megkezdte politikai karrierjét. Hatására férje liberalizációs lépéseket tett. Erzsébet komolyan síkra szállt érzékeny lelkű fiának szigorú katonai nevelése ellen. Legnagyobb győzelmét a magyarkérdésben érte el, minden eszközt megragadott a magyarság érdekeiért az osztrák elnyomással szemben. A kiegyezés után koronázták őt és férjét magyar királlyá és királynévé, ám Erzsébet ezután már nem sokat foglalkozott a politikával, ehelyett negyedik gyerekének, Mária Valériának szentelte életét.

Fia öngyilkosságát követően azonban mély gyászba esett, újra utazgatni kezdett. Végül egyik hajóútjának indulásakor egy anarchista merénylő szíven szúrta. Az elkövető saját bevallása szerint meg akarta ölni a királyi család valamely tagját, mindegy, hogy kit. Erzsébet a magyar történelem egyik legnépszerűbb alakja, a huszadik században felerősödött kultusza, a magyarokért tett erőfeszítései, kedvessége, embersége és méltatlanul tragikus sorsa miatt valóságos ikonná vált.

Az első magyar orvosnő

Hugonnai Vilma 1847-ben született, ő az első magyar nő, aki diplomát szerzett, s így ő az első magyar orvosnő. Grófi családban látta meg a napvilágot, egészen fiatalon érdeklődött a természettudományok iránt, ám abban az időben a közoktatási törvények nem tették lehetővé, hogy tanulmányokat folytasson. 18 évesen férjhez ment, ám a házasság nem volt túl fényes.

Pár évvel később értesült róla, hogy a zürichi egyetemre nők is beiratkozhattak, ehhez férje beleegyezésére volt szükség. Megkapta, anyagi támogatásra viszont nem számíthatott. Vilma mégis nekivágott, ám igen nehéz körülmények között élt. Orvossá avatták és kinti klinikákon dolgozott néhány évet.

Hazatérvén diplomájának elismertetése komoly akadályokba ütközött. Letette a szülésznői vizsgát és  ebben dolgozott, de zürichi diplomájának elismertetését nem adta fel. Végül 17 évvel később, 1897-ben avatták Budapesten orvosdoktorrá, miután királyi rendelet tette lehetővé, hogy nők is folytathassanak egyetemi tanulmányokat Magyarországon.

Közben a női egyenjogúság, az egészségügyi felvilágosítás, a nők szellemi életben való jelenlétének elkötelezett híve lett, számos sajtóvitát vívott, kiadványokat jelentett meg és hasonló témájú külföldi könyveket fordított magyarra.

67 évesen (!) katonaorvosi tanfolyamot végzett, ugyanis az I. világháború kitörésekor váratlanul már nem vetették meg annyira a nőket a betegek közelében. Több vidéki városban szervezett betegmegfigyelő állomást, szervező munkája pedig népes követőkre talált.

A nő, aki végigharcolta a '48-as forradalmat

Pfiffner Paulina 1825-ben született. Anyját 10 évesen elvesztette, főhadnagy édesapját Lengyelországba helyezték, de ő nem ment vele. Egy darabig nővérénél élt, majd Pestre ment és színésznőnek állt. Egy vándortársulattal Erdélybe ment, majd beállt a bécsi légióba. Ligeti Kálmán néven végigharcolta a szabadságharcot, amely során hadnagyi rangra emelték. Besztercén Bem alatt harcolt, bátor feladatokat vállalt, s megsérült. Bujdosott, de megtalálták, letartóztatták. Csak akkor derült ki, hogy nő, amikor a szabadságharc után büntetésből be akarták sorozni a császári hadseregbe és a katonaorvos megvizsgálta. Gyulára vitték, ahol fegyverhez jutott és meglőtte magát, egy hónappal később hunyt el sérülésébe.

A szabadságharcnak számos női amazonja volt, a legismertebbek közülük Lebstück Mária, Sorsich Júlia, Bányai Júlia – utóbbi elhunyt férje nevén állt be a hadseregbe és főhadnagyi rangot szerzett.

Az Angyalkertes asszony

A 19. században az asszonyok gyakran már két héttel a szülés után kénytelenek voltak visszamenni dolgozni, napszámba. Akkoriban a hat év alatti gyermekekkel nem foglalkozott a nevelésügy, ezért  óriási jelentősséggel bírt az elsőként megnyitott hazai bölcsőde. Ezt Brunszvik Teréznek köszönhetjük, aki korábban svájci tartózkodása idején Pestalozzi híres pedagógus hatására kezdett foglalkozni az – ahogy akkoriban nevezték – kisdedóvó intézettel. Mivel akkoriban az ilyesmi példátlan volt Európában, csak két évtizeddel később valósulhatott meg az álom. 1828-ban saját költségén hozta létre az első óvodát, édesanyja budai otthonában, negyven szegény gyermekkel. Az intézménynek az Angyalkert nevet adta. Később cselédiskolát is létrehozott, majd egyesületet alapított az óvodák terjesztésére, melyek száma haláláig nyolcvanra nőtt. Foglalkoztatta őt az is, hogyan lehetne az édesanyákat megtanítani a gyerekeik nevelésére, őket tartotta ugyanis a nevelés ősforrásának. Élénken foglalkozott a nőnevelés és az egyenjogúság kérdésével is. Nyolcvannégy évesen még Drezdába utazott, hogy figyelemmel kísérhesse azt az országgyűlést, amelytől az nevelésügy javulását várta – hiába. Munkásságának szociális, művelődési és erkölcsi haszna Európa-szerte is felbecsülhetetlen.

A magyar nőnevelés úttörője

Teleki Blanka 1806-ban született, erdélyi arisztokrata családban,  Brunszvik Teréz unokahúgaként. Pályájára legnagyobb hatással nagynénje volt, őt elsősorban a leánynevelés kérdése foglalkoztatta. Így 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten. Ez volt az első olyan leányiskola, ahol szakszerű oktatás folyt. Tanári karához tartozott a márciusi ifjak egyike, Vasvári Pál is, aki történelmet oktatott. A szabadságharc végén kénytelen volt az iskolát bezárni és Szegedre menekült. A bukás után forradalmárokat rejtegetett, amiért letartóztatták, s csak hat év után, amnesztiával szabadult, ám többé nem tért haza. Ausztriában, majd Franciaországban élt és a menekültek ügyét támogatta, a börtönévek alatt megrendült egészsége azonban már nem sokáig szolgálta.

A világirodalom leghíresebb nővér-triója

A Brontë nővérek a 19. század elején születtek Írországban, Patrick Brontë tiszteletes lányaiként. Összesen hatan voltak testvérek, ebből egy fiú. Két lány tragikusan korán hunyt el, édesanyjuk is fiatalon követte őket. A másik három lány a világtól elzártan élt apjuk mellett, s fantáziájuk birodalmába menekültek. Az irodalomtörténet kutatóit a mai napig foglalkoztatja, vajon hogyan írhattak az életből szinte semmit nem tapasztalt lányok ekkora mélységű regényeket az emberi lélekről, kapcsolatokról, önbeteljesítésről. Közösen kialakított képzeletviláguk megmutatkozik műveiken. Kora gyermekkoruktól írtak verseket és történeteket. Később mindhárman hatalmas hírnévre tettek szert egy-egy regényükkel: Charlotte a Jane Eyre-rel, Emily az Üvöltő szelekkel, Anne az Agnes Grey-jel. Nem sokáig örülhettek azonban a sikernek, rossz egészségi állapotuk miatt Emily és Anne alig harmincévesen elhunytak. Charlotte ezután már csak az írásnak élt, s megszületett a Shirley és a Villette. 38 évesen ő is követte testvéreit, alig egy évvel házasságkötése után. Romantikus, kemény küzdelmekkel tele műveik a mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek, közülük többet meg is filmesítettek.

A legnagyobb magyar tragika

1850-ben született Jászai Mari. Keserves gyermekkor után a Győrből Székesfehérvárra tartó Hubay Győző társulata után szökött. Statiszta, kardalos lett, majd fellépet Bényei Istvánnál is, később pedig a Budai Népszínházban játszott. Ekkor ismerkedett meg férjével, Kassai Vidorral is, akitől hamar elvált. Állítólag nagy férfifaló volt, saját bevallása szerint azonban minden kapcsolatát mély szerelemmel élete meg. Később Kassára szerződött, majd a Nemzeti Színház szerződtette a visszavonult Jókainé Laborfalvi Róza helyére. Bemutatkozására Bánk bán Gertudisának szerepében nyílt lehetősége. Nagy része volt a Paulay Ede nevével fémjelzett nemzeti színház aranykorának létrejöttében éppúgy, mint az 1892-es bécsi vendégjáték sikerében. Elsősorban tragikus szerepekben nyújtott kiemelkedő alakításokat, de a karakterszerepeiben és vígjátéki alakításaiban is megmutatkozott őstehetsége, rendkívüli művészegyénisége. Elsőként alakította Magyarországon az antik tragédia hősnőit, ő volt Az ember tragédiájának első Évája – összesen mintegy 300 szerepet játszott. Emellett fordított, cikkeket, novellákat, visszaemlékezéseket írt, mesteri, eredeti magyarságú stílusban.

Az első Nobel-díjas nő

Maria Skłodowska-Curie1867-ben született Varsóban, tanár szülők ötödik gyerekeként. A tudományos érdeklődés családi vonás volt, édesapja matematikát és fizikát tanított, testvére orvos lett, gyermekei is tudományos területen találták meg a helyüket. Már 15 évesen leérettségizett és egyetemre szeretett volna menni, erre azonban akkoriban nem volt lehetősége, mert nő volt és mert lengyel – a 20 évvel korábbi felkelést az oroszok leverték és kemény megtorlás következett. Marie testvérét támogatta, hogy az orvosira mehessen, megegyeztek, hogy később fordítva lesz. Így is történt, nővérének meghívására Marie Párizsba ment és megkezdte matematikai, fizikai és kémiai tanulmányait a Sorbonne-on. Ott ismerkedett meg Pierre Curie-vel, akiven kölcsönösen megtalálták egymásban az igaz társat. Összeházasodtak, s hamarosan két gyermekük született.

Férjével mindketten kutatómunkát végeztek, azonban eleinte más területen – mígnem Marie áttörő felfedezéseket tett az akkoriban szinte ismeretlen radioaktivitás területén. Ekkor Pierre is felesége kutatásaira koncentrált. Legnagyobb eredményük két elem felfedezése volt. Az elsőt Marie szülőhazája iránti szeretetéből polóniumnak nevezte el, a másodikat pedig erős radioaktív tulajdonsága miatt rádiumnak. Nem sokkal később ledoktorált, első nőként Franciaországban, s még ugyanebben az évben férjével és Henry Becquerellel közösen megkapták a fizikai Nobel-díjat.

Miután férjét egy szerencsétlen autóbalesetben elvesztette, Marie csak a kutatásnak élt. Ezután kapta meg kémiai Nobel-díját, ezúttal egy személyben őt tüntették ki vele munkája elismeréseként. Az I. világháború után Amerikába utazott, hogy támogatásokat gyűjtsön további kutatásaihoz. Sikerrel járt, s nővérével megalapította a Varsói Rádium Intézetet. Sajnos azonban akkor még senkinek sem volt fogalma a radioaktív sugárzás veszélyeiről, s 1934-ben fehérvérűségben elhunyt. Testében olyan magas szintű a sugárzás, hogy mintegy másfél évezrednyi idő után csökken majd az eredeti felére sírjának aktivitása.

Nyúl Péter anyukája

Beatrix Potter 1866-ban született Londonban, jómódú családba. Édesapja az ipari forradalom lehetőségeit meglovagolva gazdagodott meg, gondtalan életet éltek. Beatrixnek volt egy öccse, akivel jól megértették egymást. Mindketten imádták a természetet, szerettek rajzolni és mesélni. Tanulmányai befejeztével Beatrix szeretett volna bekerülni a kor természettudományos köreibe, ami nőként akkortájt lehetetlen volt. Viktoriánus neveltetése és szülei azt várták tőle, hogy maradjon otthon és élje a gondtalan hölgyek társasági életét. Így aztán csupán kedvtelésből készített üdvözlőkártyákat és képeket emberi öltözékben ábrázolt állatokról.

Egy alkalommal gazdagon illusztrált leveleket küldött egy beteg kisfiú felvidítására. A történetek Nyúl Péterről szóltak és nagy örömére voltak a betegnek. Innen jött Beatrix ötlete, hogy megjelenteti a mesét. A regénybe öntött történet kéziratait hat kiadónak is elküldte, de egyik sem vállalta a megjelentetést. A 19. században ugyanis példa nélküli volt a könnyed kis mese és az emberi szituációkban ábrázolt állatok, ráadásul nők nemigen foglalkoztak könyvírással. Ezért a szerző úgy döntött, hogy maga adja ki a kötetet, s 250 példányt gyártatott le egy magánnyomdával, majd ismerősein keresztül értékesítette azokat. Nyúl Péternek akkora sikere lett, hogy utánnyomásokat kellett rendelnie, majd ezen felbuzdulva újra kiadó után nézett, ezúttal sikeresen. Megjelenéskor azonnal bestseller lett, a tervezett 8000 példány már elővételben elkelt, s összesen 28000-et adtak el még abban az évben. Beatrix a kiadó kérése új meséket írt és rajzolt, s hamarosan ő lett a legkeresettebb szerzőjük.

A kiadóval való gyümölcsöző kapcsolata nem csak szakmai sikereket hozott számára. A családi vállalkozás legkisebb tagjával szerelem szövődött. Az igaz kapcsolat azonban tragikus véget ért, alig jegyezték el egymást, a férfiről kiderült, hogy súlyos beteg, s hamarosan el is hunyt. Beatrix ekkor könyvei bevételéből gyönyörű vidéken, az Angol Tavaknál vett egy házat, s az írásnak élt. Idővel azonban újra rátalált a szerelem és férjhez ment. Később elszánt védelmezője lett a környék ökoszisztémájának, s hatalmas területeket vásárolt fel, hogy megmentse őket a pusztítástól. 77 évesen bekövetkezett halálakor 4000 négyszögölnyi területet hagyott a helyi környezetvédőkre és 23 mesekönyvet az olvasóira, amelyeket azóta számos nyelvre lefordítottak, s mind a mai napig töretlen sikernek örvendenek. 

 A krimi nagyasszonya

Agatha Christie 1890-ben látta meg a napvilágot egy délnyugat-angliai tengerparti városban. Eredeti neve Agatha Mary Clarissa Miller, a Christie vezetéknevet első férjével való házasságkötésekor vette fel. A frigy azonban nem volt éppen felhőtlen, a kedves hites ugyanis másfél évtizeddel később bevallotta Agathanak, hogy egy másik nőbe szerelmes, el is váltak. Akkorra azonban Agatha már belekóstolt a regényírásba. Az első világháború alatt ugyanis ápolónő volt, majd egy gyógyszer-laboratóriumban dolgozott. Itt jött az ötlet első krimijéhez, amelyben méreggel ölnek meg valakit, s egy ravasz nyomozó kideríti az igazságot. Így született meg Hercule Poirot. Az írónő hat kiadónak is elküldte a kéziratot, azonban mindenhol visszautasították. Végül mégis kiadták a regényt, azonban nevetségesen csekély honoráriumot fizettek érte, s ugyanennyiért állapodtak meg a következő öt krimire is. Agatha azonban tudatlanul és lelkesen írta alá a szerződét. Hamarosan megjelent Miss Marple is, a két nyomozózseni azonban sosem találkozhatott személyesen – az írónő meggyőződése szerint nem lett volna szerencsés egyazon regényben szerepeltetni az egoista belgát és a vénkisasszonyt. Második házassága sem sikerült a legtökéletesebben, régész férjének köszönhetően azonban egzotikus tájakra is eljutottak az agyafúrt gyilkosok és a fordulatos nyomozások. Regényei mellett novellákat, színdarabokat, sőt, verseket is írt; a krimiken túl pedig a romantikus regényekbe is belekóstolt. Egész életét végigkísérte a zene – főleg az opera – iránti szeretete. 86 évesen meggyengült egészsége következtében hunyt el. Azon szerencsések egyike volt, akik megkapták a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét. A Guinnes Rekordok Könyve szerint William Shakespeare mellett ő a világ minden idők legtöbb eladott könyvét elérő író – csak a Biblia ért meg magasabb eladott példányszámot.

Akinek a neve egyenlő a divattal

1883-ban Gabrielle Bonheur Chasnel néven látta meg a napvilágot  a divatvilágot később fenekestül felforgató Coco Chanel. Vezetéknevét egy egyszerű elírásnak köszönheti, amelyet az anyakönyvvezető ejtett, Coco pedig kisállatkát jelent, s becenévként ragadt rá. A hatévesen elárvult kislány nagynénje szárnyai alatt, nők környezetében cseperedett fel. Talán ez az oka, hogy később munkáit a női egyenjogúság rendíthetetlen elkötelezettsége hatotta át. Pályáját sanzonénekesnőként kezdte, s eleinte férfi rajongói bőkezűségéből tartotta fenn magát. Három évvel később ezekből a forrásaiból divatkereskedést nyitott, majd első párizsi butikját szintén külső szponzorációkból nyitotta meg. Sikerének lényege – elsöprő személyiségén túl – az, hogy a konvenciókra fittyet hányva merőben új dolgokat hozott a női divatvilágba. Az első világháború után ugyanis még mindig a merev fűzők és a mozgásban, munkában akadályozó lehetetlen ruhák voltak megszokottak. Coco divatba hozta a rövid frizurát, a női nadrágot, sőt, kardigánt és pulóvert adott a hölgyekre, ami addig elképzelhetetlen volt. Olyan anyagokból varrt női ruhákat, amiket előtte kifejezetten férfi viseletekhez használtak, majd odáig merészkedett, hogy felsőruházatot varrt jersey anyagból, ami akkortájt kizárólag alsóneműkhöz volt használatos. De az ő nevéhez fűződik az ingruha, az estélyi stóla és természetesen a Chanel-kosztüm. Mindezek mellett hab a tortán a legendás Chanel No. 5 parfüm. Divatháza ma is működik, s töretlenül a legnevesebb márkák közé tartozik.

- folytatjuk -