Csupaszon

Eddig úgy tudtuk, hogy a betegségeket a kórokozóknak köszönhetjük, amelyek türelmetlenül várják sötét zugaikban, hogy lecsaphassanak ártatlan, magatehetetlen áldozataikra. Netán a gének tehetnek róla, vagy egyszerűen a természet működési hibája.

Egy német orvos, Hamer doktor azonban biztos volt benne, hogy a betegségek kialakulásában a lelki okok játsszák a fő szerepet, ezért aztán kutatni kezdett és elképzelése igazolódni látszott. Végül hat év alatt kidolgozta az új medicina vagy GNM (German New Medicine) néven ismertté vált tudományát, amelyet több mint negyvenezer esettanulmánnyal igazolt. Ebben az új orvostudományban az a fantasztikus hír, hogy nem vagyunk tehetetlenül kiszolgáltatva a természet gonoszságának vagy szeszélyeinek, hanem mi magunk vagyunk saját egészségünk kulcsai, éppen ezért meg tudjuk gyógyítani magunkat, még az olyan betegségekből is, amelyek az akadémikus orvoslás szerint gyógyíthatatlanok.

Nincsen ebben semmi humbug és hókuszpókusz. Ez egyszerűen annak a felismerése, hogy a természet hihetetlenül rendezett és logikus: mindennek – a betegségeknek is – oka van, a természet pedig nem ellenünk dolgozik. Amit mi betegségként definiálunk, éppen azért zajlik testünkben, hogy bennünket szolgáljon. Minden a túlélésről szól, hogy miként, azt az alábbiakban dióhéjban vázolom fel.

Amikor valamilyen lelki megrázkódtatás ér bennünket, azt az agyunk fizikai fenyegetésként észleli és ennek megfelelően egy bizonyos különprogramot indít el abban a szervünkben, amellyel ez kiküszöbölhető. Például ha valaki váratlanul elveszíti a munkahelyét és ezt létfenntartása veszélyeként éli meg, akkor az agy ezt úgy veszi, hogy közvetlen életveszélyben vagyunk. A természetben ez mindig oxigénhiányos állapot, ezért ebben a helyzetben parancsot küld a tüdőnek, hogy termeljen még több tüdősejtet, hogy minél nagyobb felületen minél több oxigént tudjon felvenni. Amíg a lelki konfliktus tart, ebből általában semmit nem veszünk észre, ám amikor sikerült lezárni – vagy azért, mert találtunk másik munkát, vagy azért, mert simán lenyugodtunk – akkor a test visszaállítja az eredeti állapotot. Példánknál maradva szépen visszabontja a sejtszaporulatot a tüdőből, ennek következtében nyákos, slejmes anyag szabadul fel, amitől hurutosan köhögünk. Ezzel semmi probléma nincsen, ilyenkor egyszerűen tisztulunk, a testünk visszaállít. És ez az, ami a köztudatban betegség, valójában regenerálódás. Azonban ha nem tudjuk lezárni a lelki problémánkat, akkor a helyreállítás nem történik meg és tüdőrákot diagnosztizálnak.

Természetesen ugyanazt a külső problémát is sokféleképpen lehet megélni. Más különprogram indul akkor, ha a munkahely elvesztését birtokvesztésnek éljük meg, más, ha elutasítottság érzésünk támad, stb. Ha pedig valaki annyira tudatos, hogy egy ilyen helyzetben nem borul ki, hanem nyugodt marad, akkor nem indul el különprogram és nem lesz betegség sem. A lelki megrázkódtatások mértéke is változó, valakinél az is beindíthat különprogramot, ha beszól neki a sofőr a buszon vagy nem köszön a szomszéd – és persze vannak nagy kiborulások is, a gyásztól kezdve a vörösiszap-katasztrófán át az autóbalesetig bármi. Hogy milyen mértékű lesz a betegség és meddig tart, az attól függ, hogy a kiváltó eseményt hogyan éltük meg és meddig pörögtünk rajta.

Fontos azonban, hogy a különprogram elindulásához öt feltételnek kell teljesülnie. Ha ezek közül csak egy is hiányzik, nem indul el a betegség. A kiváltó oknak váratlanul kell érnie bennünket, drámainak kell lennie, olyannak, aminek pillanatnyilag nincsen megoldása, megütközés-jellegű (felzaklat, sokkol), és elszigetelten éljük meg. Megvan tehát az ellenszer is. A megütközés-jelleget kiküszöbölhetjük az életbe vetett hitünkkel és bizalmunkkal. Ha ez még nem megy, elejét vehetjük az elszigeteltségnek. Vagyis beszéljünk, beszéljünk, beszéljünk. Mindegy kinek, ha ki tudjuk adni magunkból a traumát, nem leszünk betegek. Csak arra kell figyelni, hogy az érzéseinkről (is) beszéljünk, mert a feldolgozatlan érzelmek hozzák magukkal a különprogramot és így a betegséget.

Bonyolítja a helyzetet, amikor valamilyen tünet megjelenése újabb különprogramot indít be. Például felállunk a vécéről és vért találunk a széklet mellett. Ez nem más, mint egy sikeresen lezárt konfliktusnak a helyreállítása, de aki nem tudja, megrémül és már indul is a következő kör. Hasonló a helyzet egy súlyosabb diagnózisnál is. Ma a köztudatban a rák egyenlő a halálos ítélettel. Ha közli az emberrel az orvosa, hogy rákos, rögtön beindul a közvetlen életveszély konfliktusa, s lám, milyen érdekes: a legtöbb áttét a tüdőn jelenik meg. Mi már tudjuk, hogy a rákdiagnózis beindított egy különprogramot, amely arra késztette a tüdőt, hogy növelje a sejtszaporulatot.

Meg kell említenünk az úgynevezett síneket is. Ez az új medicinában azt jelenti, hogy amikor az egyén elszenved egy konfliktust, annak körülményeit az agy eltárolja. Amikor pedig ezen körülmények valamelyike újra felbukkan – ez lehet szín, szag, személy, hely, tárgy, esemény, bármi – akkor rákerülhet az egyén az adott sínre, azaz újra beindul a különprogram, anélkül, hogy maga a konfliktus megtörtént volna. Ha valaki folyamatosan újra meg újra ugyanazzal a betegséggel küszködik, akkor biztos, hogy ez áll a háttérben. Ennek egyik tipikus példája az allergia, de lehet bármi (rendszeres mandulagyulladás, állandó köhögés, visszatérő aranyér, stb.). Ha például az óvodában Józsikának elveszi a játékát Pistike, emiatt Józsikának birtokkonfliktusa lesz. Megbetegszik, rendbe jön, majd amikor újra kisautózik és Pistike odajön hozzá, Józsikánál máris beindul a különprogram, anélkül, hogy elvennék tőle a kisautót.

Amikor egy lelki megrázkódtatás következtében elindul egy értelmes biológiai különprogram, az többnyire vagy sejtburjánzás lesz valamely szerven, vagy sejtcsökkenés, azaz fekélyesedés (lehet más is, de ez a két leggyakoribb.) A konfliktus lezárultával a helyreállítás ezek ellenkezője lesz: a sejtszaporulatot elbontja a test, a fekélyt visszaépíti. Ebben mikrobák lesznek a segítségére, vagyis vírusok, baktériumok, gombák. Hogy mikor melyik, annak is megvan a szabályos rendje, de ebbe most nem bonyolódom bele. Ezért tehát a mikrobák nem az ellenségeink, amelyek sötét zugokban várják, hogy lecsaphassank ránk, hanem épp ellenkezőleg, segítenek a gyógyulásban. Valaki egyszer azt mondta, hogy a hagyományos felfogás, miszerint a mikrobák betegségeket okoznak, azon alapul, hogy betegség esetén mindig jelen vannak. Ez a következtetés olyan, mintha valaki azt mondaná: megfigyeltem, hogy tűzeseteknél mindig vannak tűzoltóautók, ezért arra jutottam, hogy a lángokat a tűzoltóautók okozzák. Szóval a valóság pont a közfelfogás fordítottja. A természetben minden logikus és mindenben ott a rend. Ugyan mi logika lenne abban, hogy vannak jó bacik meg rossz bacik? Ugyan mi értelme van annak, hogy a vírusok létezésének egyetlen célja a megbetegítés? Mire lenne jó az?

Amikor kimutatják egy beteg gyerek mandulaváladékában a streptococcus baktériumot, gyorsan antibiotikumot írnak fel neki, hogy mielőbb kiírtsák a csúnya bacikat. Pedig valójában az történik, hogy a gyerek elszenvedett egy konfliktust, azt hitte, hogy megkap valamit, amire nagyon vágyott, aztán mégsem. A mandulája nekiállt megduzzadni és váladékot termelni, mert fokozottan várta a falatot. Amikor a konfliktus lezárult, bacik érkeztek a mandulához, hogy eltakarítsák a duzzanatot. Épp helyreállítanak, amikor a gyerek orvoshoz kerül és gyorsan megóvják őt ettől.

A mikrobák a barátaink. Nem szabad mindent kifertőtleníteni magunk körül, nem szabad beavatkozni a természetes folyamatba, amit végeznek – és ami a legjobb: többé nem kell félni tőlük! Nyugodtan ihatunk mások poharából és felvehetjük a földről a lepottyant ételdarabot. Csak akkor lesz „bajunk”, ha épp helyreállítottunk magunkban egy lelki zűrt. Akkor pedig vállon veregethetjük magunkat, hogy ügyesek voltunk. Itt azonban bejön a képbe a félelem: ha nagyon félünk valamilyen betegségtől, netán undorodunk tőle vagy más erősen negatív érzelmet társítunk hozzá, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy össze is szedjük. Ez sem más, mint egy különprogram. Amikor járványról beszélünk, akkor valójában nem a betegség fertőző – hiszen a betegségeket nem lehet elkapni, csak magunknak okozni – hanem a félelem fertőz körbe mindenkit. ’Jesszusom, a kollégám influenzás lett, csak nehogy én is elkapjam’ – és puff, már folyik is a taknyom. Mindez egészen más megvilágításba helyez sok mindent, beleértve a védőoltásokat is. Én például már nem azt mondom a gyerekemnek, hogy vedd fel a papucsod, mert megfázol (ezzel eleve bele lehet beszélni a betegséget szegény gyerekekbe), hanem hogy vedd fel, mert koszos lesz a zoknid. Vagy nem is szólok már ezért, így is rendszabályozva vannak épp eleget. Ha meg nem mos este fogat, na bumm. Most már tudom, hogy a fogszuvasodást nem a cukor okozza, hanem hogy valamit nem tud elharapni az ember, nem tudja kirágni magát a csapdából, amiben érzi magát. Ahogy beleástam magam a témába, döbbenten vettem észre, mennyi félelemmel teli hiedelmet ültettem már most a gyerekembe. Önmagában a baciktól való félelem is meg tud betegíteni. Milyen jó, hogy mi már tudjuk az igazat!

Aki nem hiszi, járjon utána. Megerősítésképpen annyi, hogy CT-n jól kivehetően megjelenik az agyban egy góc azon a területen, ami a megfelelő szervet a különprogramra aktiválja. Ezt az új medicinában hameri gócnak nevezik. Minden szervi elváltozás az agy más-más területén jelenik meg elsőként. Kimutatható a pajzsmirigyzavaré éppúgy, mint a fogszuvasodásé. Hamer doktor alaposan kidolgozta a rendszerét, minden szervi elváltozásnak megtalálta a lelki katalizátorát. Ha valaki tudni szeretné betegsége okát, segítséget nyújthat neki egy új medicinás szervatlasz, de ez csak apró támpontot nyújt. A gyógyuláshoz érdemes felkeresni egy GNM-tanácsadót, aki nemcsak az okokat ismeri, hanem segít személyre szabottan felgöngyölíteni a lelki hátteret és abban is rendelkezésre áll, hogy ezeket önmagadban helyre tudd hozni. Gyógyszerek és egyéb csodaeljárások helyett egyszerűen a konfliktus lezárásával. Hát nem csodálatos? Távol álljon tőlem, hogy bárkit is meg akarjak győzni, de egy próbát szerintem mindenképp megér.

Fontos megjegyezni, hogy az új medicina nem vonatkozik a születési rendellenességekre, balesetekre, mérgezésre, sugár okozta megbetegedésekre.