Csupaszon

Minden év augusztusában történik velem valami, amin nehezen tudok uralkodni. Amikor az áruházak polcait ellepik az írószerek, taneszközök és fejlesztő munkafüzetek hegyei, beindul bennem az egész évben szunnyadó konzumidióta. Legszívesebben mindent hazavinnék, pontosabban mindenből három-öt darabot. Bevallom, ez a kedvenc időszakom, kicsit olyan, mint gyerekként a karácsony.

Persze azért igyekszem elővenni a jobbik eszemet és racionálisan mérlegelni. Az a helyzet, hogy nehéz józan és okos döntéseket hozni ilyenkor, mert tényleg rengeteg szuper és hasznos dolog kapható, ami tökéletes része lehet a kötetlen otthontanulásnak. Na meg persze Dunát lehetne rekeszteni a felesleges dolgokból is.

Ami az írószereket illeti, nekem az a véleményem, hogy azoknak semmi közük a szeptemberhez. Ilyeneket akkor kell venni, amikor éppen elfogy és pont. Nem kell csak azért új filctollkészlet, mert jön a tanév. Akkor kell, ha a régiek nem fognak már, és ez nem feltétlenül mostanra esik. Sajnos iszonyatosan nehéz ellenállni a gyönyörű szivárványszínbe rendezett ceruza- , tempera- , gyurma- , filctoll- , zsírkréta- és ki tudja még, mi minden készletnek.

Nekünk egyébként nincsen szükségünk nagyon sok mindenre, amire az iskolásoknak igen. Például nem kell iskolatáska, tankönyv- és füzetborító, vignyetták, füzettartó, tornazsák, uzsonnás doboz, tisztasági és technikai csomag (nem tudom, ilyen van-e még, amikor én iskolás voltam, minden évben megvetették velünk és soha nem használtuk semmire). Nekünk nem kell ilyen-olyan füzet külön mindenhez, mert nem szedjük külön tárgyanként.  (Természetesen az üzenőfüzet, leckefüzet is okafogyott nálunk.) De olyan is előfordul, hogy nagyméretű csomagolópapíron, kistáblán, homokban, aszfalton írunk. Amikor elsősök voltak a fiaim, mi nem használtunk piros-kék korongokat, papír számszalagot, műanyag pálcikákat, műanyag hasábokat szőnyegezéshez, logikai készletet se nagyon, de még csak piros-kék postairónt sem. És jé, mégis megtanultak számolni.

Ezzel szemben ipari mértékben fogy nálunk a szigszalag, ragasztópisztoly-muníció, cellux, táblafilc. Előbbiekből folyamatosan barkácsolnak valamit a fiúk, a táblafilcek pedig rendszeresen kupak nélkül maradnak vagy széttrancsírozódik a fejük valahogy. Nem akarok ujjal mutogatni a valószínűsíthető tettesekre.

Mivel nekünk nem jár ingyen semmilyen tankönyv, ezért enyém annak izgalma és felelőssége is, hogy milyen nyomdaipari termékeket válasszak. Szuper dolog, hogy ma már internetes webáruházakon keresztül bármilyen tankönyvhöz hozzá juthatok magánemberként, egy darabos rendelésekkel is. Igen ám, csakhogy e téren is akkora a választék, hogy komolyan el lehet veszni benne.

Amikor én voltam iskolás, akkor egy darab olvasókönyvünk, egy írás munkafüzetünk, egy matekkönyvünk és minden más tantárgyból egy darab könyvünk volt, esetleg egy munkafüzet mellé. Ma meg? Pfffffff. Ott van mondjuk a magyar nyelv. Ha csak egyetlen kiadó oldalát nézem, és csak a negyedik osztályt: van külön olvasás, szövegértés, nyelvtan, helyesírás – mindegyikből vásárolhatok tankönyvet, munkafüzetet, többféle játékos gyakorlókönyvet és fejlesztőt. Ez tehát – ismétlem, egyetlen kiadótól, egyetlen osztály esetén – alsó hangon úgy tizenöt kiadvány csak magyar nyelvből.

Nyilvánvaló, hogy ennyire nincs szükség, de mégis mi alapján válasszak? Hát, marad a saját megítélés, a gyerekem fejlettségi szintje adott területeken, és a jó öreg megérzés. Nagyon leminimalizálom egyébként, mert hiszem és vallom, hogy nem kiadvány kérdése a megbízható tudás. Tulajdonképpen egyetlen könyv nélkül is meg lehet tanulni bármit, kivéve persze az írás-olvasást.

A magam részéről előnyben részesítem azokat a könyveket, munkafüzeteket, amiket nem kifejezetten osztálytermi tanuláshoz szántak. Azok sokkal játékosabbak, gyerekközelibbek. Kevesebb bennük a feladat és több az öröm. A gyakorlás tekintetében szerintem a mennyiség helyett a minőség sokkal jobban számít ebben a korban. Az alsós témakörök úgyis újra meg újra elő fognak jönni, be fog épülni megfelelően minden, amire tényleg szükség van.

Mondanom sem kell talán, készségtárgyakból és környezetismeretből tökéletesen feleslegesnek tartok bármiféle könyvet. A technika és a rajz terén szerintem sokkal érdekesebb és izgalmasabb dolgokat csinálunk, mint az iskolás gyerekek. A fiaim sokszor maguk találnak ki elképesztő kreatív tevékenységeket, egyszerűen csak hagynom kell őket kibontakozni és nem morogni a felfordulás és a folyton elfogyó anyagszükségletek miatt. Tanév közben egyébként minden szerdán alkotónapot tartunk és mindig mást csinálunk. A sütés-főzéstől kezdve a dekupázs technikán keresztül a hímzésig és a hagyományos rajzolós-vágós ragasztós dolgokig mindenféle izgalmas tevékenységekkel foglalkozunk. Ehhez nem kell semmiféle könyv, de persze néha merítek ihletet valamilyen kiadványból vagy az internetről.

Környezetismeret témában adott a környezet, amit megismerünk. Csak ki kell menni és kész. Kirándulásokat teszünk falun, városban, természetben. Saját beállítódásom okán amúgy is külön hangsúlyt fektetek az élővilág megismerésére. Rendszeresen tanulmányozzuk a fákat, madarakat, rovarokat, gombákat, virágokat és rendszeresen ellátogatunk valamilyen kiállításra vagy ismeretterjesztő rendezvényre. Mindehhez szintén nem kell külön tankönyv. Ott vannak a határozók és milliónyi ismeretterjesztő irodalom a könyvtárban.

És ha már könyvtár. A tankönyveknél sokkal szívesebben forgatunk mindenféle érdekes és izgalmas könyvet, amit a gyerekek maguk kölcsönöznek az igen széles kínálatból. Imádják a kísérletezős és házi barkácsolós könyveket. Ezekből szerintem ezerszer többet tanulnak, mint úgy általában az iskolások azonos témakörökben. Ez esetben a tanulás alatt a valódi ismeretelsajátítást értem, értő és örömteli felfedezést és hosszú távú beépülést.

Mindez az olvasást is sokkal jobban megkedvelteti a gyerekekkel. De ha külön az olvasás gyakorlásához keresünk kiadványokat, e téren is – második osztálytól – hatékonyabbnak tartom az önként választott könyveket. Mindkét fiamnál nagy sikert aratnak az egyre szélesebb kínálatban elérhető, kifejezetten kezdő olvasók számára íródott könyvek. Különböző nehézségi szintűeket lehet találni. A legkönnyebbek hatalmasat tudnak dobni az olvasással még épp csak ismerkedő gyerekek sikerélményén és olvasási kedvén. Onnan pedig jöhetnek a mindig csak kicsivel nehezebb szintek.

Az ilyen szuper ismeretterjesztő és kezdő olvasóknak szánt kiadványokat tehát bőven elég könyvtárból kihozni. De persze azért ezek közül is szívesen lát a család néhány példányt a polcon. Ezzel nincs is semmi gond, de azért nekem itt is észnél kell lennem, hogy ne szálljak el.

Egyéb taneszközökre így év elején szerintem nincs különösebb szükségünk. Talán év közben, ha adódik valami elakadás. Alsóban leginkább az írás, helyesírás, értő olvasás és a számolás a legfontosabb. Ezekhez nem nagyon kell különösebb eszköz. Matekhoz esetleg jól jön az abakusz, mi azon tanultuk meg az alapokat és nagyon jól működik, kiválóan szemléltet. Más nemigen kell. Esetleg egy földgömb. Sokkal inkább van szükség rengeteg odafigyelésre, türelemre, kreativitásra.

Felsőben jobban el tudom képzelni, hogy jól jön mondjuk egy házi kismikroszkóp (mondjuk nekünk már az is van), mágnesek, ilyen-olyan szemléltetőeszközök, kísérleti kellékek. De nem ezeken múlik a tudás. Ott az internet. Amit házilag nem tudunk megcsinálni, arról biztosan találunk videót, ismertető anyagokat.

Szóval valójában nem kell semmi extrát vásárolni az otthontanuláshoz. Sok minden létezik, amivel örömtelibbé, szemléletesebbé, élményszerűbbé tehetjük a tanulást, ez igaz, de nem elsősorban ezeken múlik. Mellesleg pedig év közben is bármikor hozzá juthatunk írószerekhez, könyvekhez. Szóval semmiről nem maradunk le, ha kihagyjuk az augusztusi rohamot. Bár az úgyis lehetetlen. : )